Magamról,  Outfitek

Ki is vagyok valójában…

Az elmúlt hónapok az életem legszebbjei közé tartoztak. A blog elindítása az egyik legjobb döntésnek bizonyult, hiszen sosem gondoltam volna, hogy valami ilyen sok mindent tud nekem adni az életben. Úgy éreztem, végre azzal foglakozhatom, amivel valójában szerettem volna mindig is, és rátaláltam arra az útra, amin haladnom kell tovább. Nagyon sok szeretet és erő hatására, amit tőletek kaptam, összeszedtem minden bátorságomat, hogy teljes valómban is megmutatkozzam előttetek. Tartsatok velem és elmesélem, ki is vagyok valójában és hogyan is jutottunk el én és a blogom a mai napig.

Ugyanolyan átlagos lány vagyok, mint aki nap, mint nap szembe sétál veled az utcán, aki a buszon hátul ül, és az ablakon mereng ki vagy az, aki a kávézóban ül és a gépe előtt pötyög valamit. 24 éves, egyetemista lány vagyok, aki keresi a helyét a nagyvilágban és kutatja a lehetőségeket Európa szívében, Budapesten. Egy lány, aki mindig is kicsit kereste a helyét ebben a hatalmas forgatagban, és tenni akart valamit, ami tényleg megváltoztatja az életét. A különlegességem nem a külsőmben, az intelligenciámban vagy az életemben rejlik, hanem a divat szeretetében. Kis korom óta a ruhák és kiegészítők szerelmeseként cseperedtem fel, és ez azóta se változott semmit. Az anyukája cipőiben topogó óvódás vagy kisiskolás, aki tükör előtt próbálgatta a rúzsokat, semmit sem változott azóta. Kislányként az volt az álmom, hogy egy napon divattervező leszek, és a divat fogja kitölteni az életemet. Minden kis papírdarabra, ami a kezembe került, terveket rajzoltam. A tervezést pedig követték más álmok, hogy egy napon író leszek és a saját könyvemet tarthatom majd a kezemben, később, hogy modell leszek, és világcégek plakátjain láthatom vissza magamat.

 

Azután a kislányból felnőtt lett, (bár magasabb alig), és úgy távolodtam el én is a régi álmaimtól. A való világban szükségem volt valódi, kézzel fogható álmokat keresni a régiek helyére, és nekiláttam, hogy azokat valósítsam meg. A napok egyre jobban beszürkültek, és egyre jobban kezdtem elveszettnek érezni magamat a világban. Nem volt olyan könnyű dolog, annyi sok év után feladni mindent, és újra kezdeni, hiszen az álmainkat sosem nyomhatjuk el teljesen. Mindig ott motoszkálnak a gondolatainkban, és elő-elő bújik egy-egy döntésünk alkalmával. Reméltem, egy napon az, hogy újra a divattal foglakozhatom, és elérhető közelségbe kerül számomra, újra a régi, elképzelt életemet idézte. A divattól magától sosem távolodtam el. Stílusomat mindig is az egyediség és a nőiesség jellemezte. Sosem olvadtam bele a tömegbe, és mindig is másképp gondoltam az öltözködésre magára, mint a korombeliek. Mindig is szenvedélyesen gyűjtöttem mindent, aminek köze volt az öltözködéshez. Továbbra is mindig figyelemmel követtem a divatvilág alakulását, a legújabb trendeket, és egyik kedvenc szórakozásom közé tartoztak a magazinok csillogó oldalainak lapozgatása. Így mindig olyan közelségben tarthattam az álmaimat, hogy a szürke hétköznapokban erőt és kitartást adjanak a kötelességekhez. Legnagyobb szerencsére pedig elérkezett az idő, hogy az álmom a blogon keresztül meg is valósul oly’ sok év után.

A blog ötlete már évek óta motoszkált a fejemben, amióta ez a műfaj elindult hódító útjára kis hazánkban is. Mindig is tudtam, ez a legtökéletesebb munka számomra, hiszen magába foglalja mind azokat a szenvedélyeimet, amiknek eddig hódoltam. Így kiteljesedhetek az írásban a cikkek révén, modellkedhetem a fényképezőgép kamerája előtt, az outfitek bemutatásának keretein belül mások elé tárhatom a divatot, és inspirációt nyújthatok az embereknek, és másokkal is megszerettethetem a divat iránti szenvedélyt. Tökéletes megoldásnak tűnt, hiszen ezt az egyetem mellett is tökéletesen tudom kivitelezni, így semmi feladással nem járt volna. Így az embereken való segítés, a tudományos világban való részvétel, és a divatvilág is összeegyeztethetővé válhat.

Azonban volt egy kis bibi. A mások előtt való szereplés vagy épp az, hogy a munkámat egy nagyobb közönséggel osszam meg, az hatalmas félelemmel töltött el. Hiszen mint mindenben, maximalista vagyok, és féltem, hogy az, amit csinálok másoknak nem fog tetszeni. Közszemlére téve pedig önmagamat, és a munkámat, kiteszem a kritikáknak és a rosszindulatnak. Ezért el kellet telelnie jópár évnek, amíg minden bátorságomat összeszedtem, és nekivágtam ennek a hatalmas kalandnak. Amikor eljött végre az én időm éppen a nagymamámnál voltam a nyári szünetben. Hatalmas volt a forróság a kicsiny szobában, és unalmas délután révén időm akadt elgondolkodni az élet dolgain. Végiggondoltam az eshetőségeket, és úgy döntöttem belevágok. Akkor ott, június 11-én alkottam meg a blogot, és indítottam útjára.

Természetesen az elején még nem sejthettem, hogy ilyen kis idő alatt ilyen hatalmas utat járhatok be. Az elejétől fogva teljes erőbedobással fogtam neki a munkának, hogy kis idő alatt behozhassam a lemaradásomat, és minél hamarabb sikereket érhessek el ebben a szakmában. Mindent előre megterveztem, és tudatosan építkeztem az elejétől fogva. Ahogy egyre több ember olvasta a cikkeimet, egyre több ember követte nap, mint nap a bejegyzéseimet, annál nagyobb lelkesedéssel dolgoztam továbbra a blog tartalmán. Az már az elején megfogalmazódott bennem, hogy más alapokra helyezem az egész koncepciót, mint ahogyan az a bloggereknél elvárható. Elsősorban nem azt szeretném bemutatni nektek, hogy hogyan állnak rajtam a legdivatosabb dolgok, hanem hogy a divat darabjait, hogyan tudjátok beleépíteni a mindennapjaitokba, hogy stílusosak, nőiesek és egyediek maradhassatok. Elsősorban szeretném megszerettetni mindenkivel a divat világát, hogy a ruhák és kiegészítők olyan varázslatra képesek, hogy előhozzák a benned rejlő elrejtett személyiségeket, és az a világ elé tárva még jobban kiteljesedhet. Célom, hogy mindenki merjen kísérletezni és nőies lenni.

Rengeteget változtam, amióta nekivágtam ennek az egésznek. Az a kicsit elveszett érzés, hogy vajon jó úton járok-e az életben, teljesen eltűnt mára, és teljes mértékig tisztában vagyok vele, milyen út van kijelölve számomra. Magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb lettem. Azzal, hogy folyamatosan visszajelzést kapok a cégektől és az olvasóimtól, hogy jó úton haladok-e, és amit csinálok, az jó, hatalmas nagy támogatást nyújtanak számomra. Soha, egyik pillanatban sem rendültem meg abban, hogy jó döntést hoztam. Minden unalmas napomban, ott van egy titkos életem, ahol minden nap kapok valami kis boldogságot, ami feldobja a napomat. Legyen az egy komment, egy levél tőletek vagy egy e-mail egy cégtől, egy jó hír, vagy vélemény. Mindig kapok valamit ebben a munkában, ami még több erőt ad ahhoz, hogy folytassam. Olyan lelkesedéssel foglalkozom a tartalom gyártásával, hogy az idő ilyenkor teljesen megszűnik létezni számomra. Teljesen belevetem magamat a munkába, hogy minél tökéletesebb, inspirálóbb és informatívabb bejegyzéseimmel szórakoztassalak titeket minden nap. A legnagyobb vágyam, hogy a bloggal foglakozhassak teljes időben. Hiszen valamit csak úgy lehet tökélyre fejleszteni, ha teljes odaadással belevetjük magunkat abba a dologba. Célom, hogy a hazai divat meghatározó személyisége és vélemény formálója legyek egy szép napon, aki valóban teljes rálátással rendelkezik a divat minden szegletére, és képes valódi segítséget nyújtani.

Köszönetnyilvánítás

Amióta elkezdtem a blogot, rengeteg emberrel volt lehetőségem megismerkedni, és ez az egyik legcsodálatosabb ebben a szakmában. Olyan emberekkel együtt lenni, akik ugyanolyan elkötelezettek a szakmájuk és a divat iránt, mint én magam. Emellett rengetegen segítik a munkámat azzal, hogy segítséget nyújtanak a tartalomgyártásban. Így ők a színfalak mögül is, de hozzájárultak a blog létrejöttéhez és fejlődéséhez.

Ezúton is szeretném megköszönni a fotósaimnak, akik hidegben, melegben, esőben és szélben mellettem voltak, hogy hétről-hétre bemutassam nektek a legújabb trendeket. Elsősorban Takács János Istvánnak, aki a kezdetek óta velem van. Kovács László, Szatló Gábor, Nagy Gábor, Rafael Orczy, Pánczél Péter és Pálfi Évának. Nekik köszönhetem, hogy ilyen csodálatos képekkel gazdagíthatom a blogom tartalmát.

Emellett köszönöm a támogatást a cégeknek is, és tervezőknek, akik a kezdetek óta fantáziát láttak bennem és segítettek, hogy a kicsiny blogom egyre nagyobb közönséget érjen el. Nekik köszönhetem, hogy ma itt vagyok, ahova eljutottam. És köszönöm, hogy ilyen csodás embereket ismerhettem meg Bennetek. Nem csak munkaviszony, de barátság is kialakult köztünk, ami még különlegesebbé teszi az együttműködéseinket.

Köszönöm Barátomnak, aki állhatatosan kitartott mellettem és támogatott, és még a legrosszabb időpontokban is segített nekem. Köszönöm sógornőmnek is, aki szintén rendelkezésemre állt, amikor szükségem volt rá.

És nem legutolsó sorban nektek, akik lelkesen olvassátok a bejegyzéseimet, és akik támogattok engem azzal, hogy kíváncsiságukkal és figyelmükkel megtiszteltek engem!

Eliza

Piros ruha: LIPSclothes

Cipő: Cipőfalva

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.