Divat

Emberség hiánya a divatban

Amikor a divatra gondolunk, akkor a kifutókon végigvonuló kreációk és a boltok polcain sorakozó ruhák jutnak az eszünkbe. Kevesen vagyunk azok, akik a csillogás mögé látva néha elgondolkozunk, hogy vajon a sok szép ruha hogyan is került az üzletbe. Egészen attól a mozzanattól kezdve, hogy egy növényből előállították a fonalat, addig, amíg a nagy gyárakban többezer munkás az anyagból megvarrja nekünk a ruhát. A fogyasztói társadalmunkban a legnagyobb mozgató rugó az, hogy az elénk tárt legújabb csillogó termékeket magunkénak tudhassuk. Hátrahagyva és eldobva mindazt, ami még használható vagy ép, de számunkra már nem érték.

A divat rengeteg kérdést vet fel, aminek a válaszairól jó lenne, ha mindenki értesülne. Hiszen ha valaki tudatosan szeretne vásárolni, az elkötelezettséghez tudatában kell lennünk, hogy mi is áll a csillogás mögött. A környezet szennyezése, a rossz bérezés és munkakörülmények, kizsákmányolás, vagy épp a pazarlás mind olyan tényezők, amelyekről a nagy áruházláncok elfordítják a fejüket. A nagy profitért cserébe feláldozzák az emberségüket.

A mai napon egy olyan kérdést hoztam el nektek, amivel biztosan nem találkoztatok, mivel a cégek titokként kezelik. Ez pedig nem más, mint a pazarlás. Amikor a kreációk a luxus divatházakban nem kerülnek eladásra, vagy a fast fashion temérdek ömlesztett darabja nem kel el, vajon mi lesz azokkal a darabokkal? Amikor már senkinek sem kellenek még a legalacsonyabb áron kínálva se? Vajon hova kerülnek ezek a darabok? Hova tűnik az a több millió tonna textiláru, amely már senkinek sem kellett?

A válasz pedig nem más, mint hogy megsemmisítik őket. Mind egy szálig eltűntetik őket a föld színéről, ezzel szennyezve a környezetet és megfosztva a lehetőségtől, hogy a rászorulókhoz kerülhessenek. A nagyobb luxusmárkák attól félve, hogy a márka hírneve, a szabások lemásolása vagy az anyagok újra felhasználása miatt jobbnak látják, ha a darabokat megsemmisítik. A fast fashion évente tömegesen felhalmozott ruhamennyisége is szintén az égetőbe kerül, hogy a tárolásra helyet spóroljanak.

Abban a világban, ahol több millióan élnek mélyszegénységben, akiknek sem ruhájuk, cipő a lábukra, de még pelenka sincs a gyerekeik popsija alá. Vajon emberként megengedhetjük-e magunknak, hogy az üzleti érdekek felülírják mások megsegítését?

Persze nem arról beszélek, hogy a kis afrikai éhező gyerekek virágmintás has toppban mászkáljanak, amik a nyugati fiatal lányok ízlésének nem voltak megfelelőek. Sem arra, hogy a Gucci megmaradt stóláját egy hajléktalannak adják. Ezekkel ők sem tudnak mit kezdeni. Nem ez jelentené a segítséget. Hanem ezek a termékek újra felhasználásával rengeteg dologra nyújthatnának megoldást. Hiszen ha nagy hatalommal rendelkezünk, mint a multi cégek vezetői, nem szabadna a nyereségnek a szemük előtt lebegnie, ami így is hatalmas, hanem a világnak is vissza kellene juttatni abból, amit ők kaptak tőle. Az emberség nem szűnhet meg a nagyipari vállalatok szintjén, hiszen pont ők azok, akiknek lehetősége lenne tenni is a változásért.

A megmaradt luxus termékeket jótékonysági aukciókra lehetne bocsájtani. A megmaradt tömeges fast fashion darabokat pedig a szegényebb országokba juttatva újra hasznosíthatnák. A használható darabokkal pedig közvetlenül tudnák segíteni azokat, akik kint dideregnek a hidegben a padokon, vagy azoknak, akik az iskolába minden nap ugyanabban a foltos, kinyúlt, kinőtt, lyukas pólóban kell járnia, mert nincs más.

A tendencia pedig hazánkat sem kerüli el. A magyar tervezők egy része szintén az anyagok és el nem adott darabok megsemmisítése mellett döntenek a cég önérzetét védve. Hiszen a márka nem engedheti meg, hogy áron alul adja el a megmaradt termékeket, hiszen az derogál nekik. Nem hagyhatják, hogy az utolsó kis megmaradt anyag feltűnhessen valahol. Hazánkban is rengeteg rászoruló van, akiknek segítséget jelentene bármilyen kis adomány is.

Természetesen, ahogy van példa mindenre a világon, léteznek olyanok, akik mindezeket megcáfolják. Szerencsére sok cég dönt úgy, hogy ügyelnek a környezetvédelemre, fair play kereskedelmet folytatnak, valamint odafigyelnek az emberségre. Olyan kezdeményezésekkel is lehet találkozni manapság, hogy a használt ruhák anyagát felhasználva készítik el az új kollekciók darabjait. Sok magyar cég is akad, akik feláldozva egójukat, igen is odaadják a megmaradt termékeket annak, akinek tényleg szüksége van rá.

Ha mi magunk szeretnénk a mi kis életünkben is segíteni másokon és a világon, akkor kicsiben kell kezdenünk. Figyeljük oda, hogy feleslegesen ne vásároljunk olyan ruhákat, amire nincs szükségünk. A nem használt ruhadarabokat ne dobjuk ki, inkább ajándékozzuk el, vagy juttassuk el olyan helyre, ahol eljuttatják a rászorulóknak. Ha pedig tudjuk, hogy egy cég nem a mi világszemléletünkkel rendelkezik, és figyelmen kívül hagy minden fajta emberséget, akkor ne gyarapítsuk tovább a pénztárcájukat. A mi kezünkben hatalmas hatalom van, mert mi vagyunk a vásárlók. Ha mi döntünk, és tudatosan cselekszünk, akkor annak megvannak az eredményei. Ha pedig egyszer többen döntenek a tudatosság mellett, akkor egyre nagyobb erővel küzdhetünk a káros üzletpolitikák ellen. Így ha csupán kis dologgal, de magunk is tehetünk valamit másokért.

Eliza

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.