Divat

Legújabb divat, áron felül!

Ex boltkórosként elmondhatom, hogy értek a vásárláshoz, valamint a munkám egyik része az, hogy figyelemmel kövessem a divatot és a Magyarországon fellelhető alternatívákat. Mivel egy ideje benne vagyok a divat szakmában, több oldalról is megismerhettem az ipart, így a tervezők, viszonteladók és vevők oldaláról is egyaránt. Sokszor veszem észre, hogy egyesek azzal próbálnak nagy jövedelemhez jutni, hogy túlárazzák darabjaikat, viszont ez nem minden esetben válik be sokaknak, így egyes tervezők és ruhamárkák csődbe mennek, mert nem tudják tartani a versenyt a fast fashion márkákkal szemben. A termék értékét az határozza meg, amennyit adnak érte. Néha ez nem azonos azzal, ami az árcédulán látható.

A héten feltettem Nektek egy érdekes kérdést. Olyan márkákat is szeretnétek-e a blogon látni, akiknek a termékei nem éppen nevezhetők mesterműnek. Annak ellenére, hogy nem tökéletesek, megérdemlik-e a támogatást. Furcsa mód erre azt válaszoltátok, hogy igen. Annak ellenére, hogy nem száz százalékosak, szeretnétek velük megismerkedni. Ezért feltettem Nektek még egy kérdést. Akkor is szeretnétek látni őket, ha ezeket a darabokat horror áron árulják annak ellenére, hogy csúnyák és hibásak? Attól még hogy „egyediek”, többet érnek-e, mint a legdrágább fast fashion darabok? Erre már természetesen mindenki nemmel felelt. Így azt a következtetést vontam le, hogy elnézitek a márkáknak a hanyagságot, ha azok egyensúlyban vannak az árukkal is. Így, ami szar, az legalább olcsó is legyen. Legyen az tervezői darab vagy rendelős webshop. Úgy gondoltam a téma megér egy hosszabb kifejtést. A mai napon ezért, ezeket a problémákat próbálom körbejárni, amit újságíróként tapasztaltam. A témát pedig 4 irányból járjuk körbe, a megfizethető reális áru daraboktól, egészen a high fashion-ig. Vajon mi az oka, hogy ezek a dolgok ennyibe kerülnek?

Fast fashion

Bár már a fast fashion sem ugyanaz, hiszen ezekben az üzletekben is találkozhatunk túlárazott darabokkal, mégis ez az emberek számára legkönnyebben elérhető divat. A hihetetlen alacsony előállítási költséggel rendelkező tömeggyártott termékeken, még ha csak pár száz vagy ezer forintért kelnek el, hatalmas haszon van rajtuk. A vevők számára pedig már alacsony áron is biztosít ruhákat a mindennapokra. Viszont ehhez képet is néha elszalad velük a ló, és néha tervezői darabokkal megegyező árakat generálnak. Így egyes esetekben itt is 30-40 ezer forint lehet egy ruha, vagy 180.000 egy kabát. Az árral viszont nem jár együtt a minőség. Hiszen ezek a darabok anyaga hihetetlen rossz minőségű, és néha még a vállfákon se mutatnak jól. Emellett rövidéletűek is, és pár mosás után elengedhetnek a varrásaik. Mindig gondoljuk végig ezekben a boltokban, hogy valóban megéri az az ár azt, hogy magas áron, silányabb minőséget vásároljunk, ami lépten-nyomon szembe fog jönni velünk az utcán. Vagy megéri befektetni egy egyedi, vagy tervezői darabba.

Olasz divatkereskedelem

A butikok és kisebb ruhaboltok a nagykereskedelemre épülnek. Ők kiutaznak külföldre és onnan hozzá be nagy mennyiségben a divatárut. A nagykerek a külföldi divatmárkák darabjait másolják, és leegyszerűsítve tárják a vevők elé, a tömeggyártásnak köszönhetően olcsó előállítási költséggel. Hazánkba jutva viszont hatalmas haszonnal adnak túl ezeken a darabokon. Így olcsón, jó minőségű ruhákat tudnak beszerezni. Viszont a vásárlók számára már sokkal magasabb áron kínálják. Így ezek a darabok vetekednek a tervezői darabok árával. Néhány tervező nem figyeli a vetélytársakat, így amikor ugyanazok a szabások, ugyanazzal az anyaggal kerülnek ki egyazon szezonban. Viszont az olasz áruk esetén sokkal kedvezőbb áron, így a vásárlók sok esetben az olcsóbb terméket választják. Az ilyen olasz darabok bár fast fashion daraboknál drágábbak, mégis minőségibbek, és egyedibbek is egyben. Hiszen csak egy-egy darab kerül be belőlük az országba, így biztosan nem találkozunk velük gyakran az utcákon. Ezek a darabok jelentik a tervezői darabok legnagyobb ellenségét, hiszen áruk bár azonos, sokkal elérhetőbbek. Amíg a tervezők egy-egy showrommal, vagy saját stúdióval rendelkeznek a fővárosban, addig ezek a darabok még vidéken is megvásárolhatók.

Kortárs tervezői darabok

Magyarországon virágzik a divatipar, és annyi tervező van jelen jelenleg a piacon, ami elláthatná egész Európát. Persze a mennyiség nem azt jelenti, hogy mindegyik márka valóban versenyképes. Viszont attól még, hogy bárki tervezőnek mondhatja magát, aki be tud sétálni az anyagnagykerbe és meg tud fizetni egy varrónőt, aki aládolgozik, nem lesz mindenki divattervező. Nem véletlenül tanulják a szakmát az egyetemeken. Természetesen, ha valaki tehetséges nincs szüksége diplomára ahhoz, hogy ruhákat tervezhessen. Ahhoz viszont, hogy ismerje az anyagokat, szabásokat vagy azt, hogy mit mivel kombinálhat, nagyon is szükséges. Egyrészt, mert ezeknek a hiánya silány minőségű ruhát eredményezhet, ami szétesik az első viselése során. Vagy egyszerűen csúnyák és eladhatatlanok a vevők számára. Bár a divat egyik jellemzője az önkifejezésre és a művészetre, egy tervezőnek figyelembe kell vennie azt is, hogy az általa tervezett ruha a hétköznapokban is hordható viselet legyen. Gondolkodhatnak extra és különleges darabokban, de az csak akkor válik valóban eladhatóvá, ha már hírnevet szerzett a szakmában. Egy zugvarrodában készült, többrétegű, fodros, masnis, gigantikus darabot senki sem fog megvásárolni egy névtelen tervezőtől. Szerencsére a többezer tervező közt rengeteg tehetségünk van, akik valóban minőségi darabokat állítanak elő a piacra, és ezek ténylegesen kelendőek is. Egy ilyen tervezői darab 25 ezer forintoktól kezdődik és a határ a csillagos ég. Viszont sok kicsi tervező ott rontja el, hogy azt hiszi, hogy tervezői, egyedi darabokért már ő maga is elkérhet több tízezret. A minőségi anyag és a munkaköltség természetesen magas, de figyelembe kell venni azt is, hogy reális árban maradjanak. Senki nem fog egy kis tervező darabjáért 30-40 ezreket fizetni, de lehet, 10-15 ezret megérne az egyediség és a magyar tervezők tehetségének támogatása. Az igaz értéket pedig az idő fogja meghatározni. Sokszor futok bele, hogy egy tervezői darab eladásánál mutatkozik meg a termékek valódi értéke. Így a tervező által 50 ezer értékűek tartott ruha a gardróbvásárokon pár ezrekért se kell senkinek. Ezzel szemben egy nagyobb tervező ruhája, majdnem a vételárért tud elkelni.

Luxusmárkák

Mindenki tudja, hogy a luxus divatházak darabjai nem a magyar fizetések mellé lettek tervezve. Néhány táska többe kerül, mint egy használható autó, vagy egy egész lakás. Külföldön viszont átlagosnak számít, ha valaki minden nap ilyen designer termékekbe öltözik tetőtől talpig, és egy napi összealítása többe kerül, mint valaki egy éves fizetése. A következőkben nem azt szeretném ecsetelni, hogy miből fakad a különbség. Inkább az a kérdés, vajon tényleg megérik-e ezek a darabok az árukat? Miben is különböznek ezek egy átlagos boltban kapható dologtól? Főleg mivel több esetben is a tervezés bár Párizsban, vagy Olaszországban történik, a gyártás ez esetben is ázsiai régiókban zajlik. Akkor vajon mire az a nagy hűhó? Először is a nagy árkülönbséggel a minőséget és a márkát fizetjük meg. Az egyedi darabokat gondosan tervezik meg. Minden kis részlet kidolgozott és átgondolt. Az utolsó varrástól kezdve a csomagolásig minden a magas minőséget és a luxust képviseli. Az anyagok és kiegészítők esetében is figyelnek a minőségre. Hibátlan bőrökkel és különleges anyagokkal dolgoznak. A minták saját tervezésűek, nem tömeggyártottak. Limitált darabszám készül el belőlük, így garantált, hogy a világon eloszlik, így nem jöhet szembe velünk két ugyanolyan darab. A másik legnagyobb szempont pedig maga a márka értéke. A presztízs. Hiszen ezek a darabok önmagukban a gazdagságot és a luxust képviselik. Ha minden második ember ezekkel a darabokkal jönne szembe velünk azt jelezné, hogy elérhetőek mindenki számára. A tervezők viszont figyelnek arra, hogy az ő darabjaik megismételhetetlenek legyenek. Így csupán azok számára elérhetőek, akik valóban az elithez tartoznak. Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők vágyakozása a termékek iránt pedig még magasabbra emeli a márka hírnevét. Ezzel együtt az értékét is. Emellett ezeknek a daraboknak az ára megmarad, így befektetésnek sem utolsók. Hiszen használt állapotban is megérik a vételár 70-80 %-át. Így később, ha megunja az ember, akkor kis veszteséggel juthat túl a darabokon. Az embereknek pedig használtan is megéri megvásárolniuk ezeket a darabokat.

Utószó

Legyünk tehetősek vagy alacsony jövedelműek, mindig gondoljuk végig mire is költjük a pénzünket. A mai világban megálljt kell parancsolnunk a túlvásárlási láznak. Azzal, ha tovább támogatunk olyan kizsákmányoló multinacionálisvállalatokat, melyek bevétele az eget verik, miközben számunkra silány minőségben adja a termékeket. Jól gondoljuk végig mire is költjük a pénzünket, hiszen nem csak pénzt spórolhatunk vele, de ezáltal félretehetünk, vagy olyan dolgokra költhetjük, ami maradandó élményt okoz. A magyar tervezők támogatásával hazánk divatiparának elismerését is segíthetjük. Valamint a tömeggyártott egyenruhák megakadályozzák az egyediséget és az önkifejezést. Néha érdemes drágább darabokba fektetni, hiszen hosszú távon kifizetődőbb. Viszont ha valami nem minőségi, és nem éri meg az árát, nem feltétlenül kell megvennünk csak azért, mert márkás. Nem minden arany, ami fénylik. És nem minden jó, ami drága.

Eliza

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.