Egyebek,  Magamról

A nőiesség hatalma

Mi nők ismerjük azt az érzést, amikor végig sétálva egy utcán tekintetek pásztának végig minket, és elhaladva a férfiak fordulnak utánunk. Vagy, hogy egy szobába lépve egy pillanatra megáll a levegő, és mindenki tekintete ránk szegeződik. Néha még mindig megmosolyogtat, amikor a nőiesség ereje ilyen hatással tud lenni a férfiakra. A hátam mögött összesúgó „aszták” és „de szép”-ek, az autósok, akik lelassítanak az úton, a rakodó, akinek kiesik a kezéből az ásványvizes rekesz, a lépten-nyomon követő dudaszó vagy a futár, aki a csomagot ott felejti a motoron, mert annyira bámul… És mindez csak tegnap délután történt! Mi a titok, amikor még farmerben és pulóverben, felgumizott hajjal is hatással lehet egy nő másokra, hogy átsétálva a városon úgy érezze magát, mintha egy filmbe csöppent volna? Nem kell hozzá lehengerlő szépség, vagy feltűnő cicoma! Csak is két egyszerű dolog: magabiztosság és a nőiesség tudata. A legnagyobb erő, amivel egy nő rendelkezni tud, ez a kettő, és ha megtanul ezekkel élni, akkor az egész világot meghódíthatja. Minden nőben benne rejlik ez a képesség, de csak kevesen tudnak vele élni is.

Mindig is szerettem a régi filmeket, hiszen ezekben még olyan női ideálképek szerepeltek, akik elvarázsoltak, és évtizedekig példaképekké váltak a hölgyek számára. Audrey Hepburn-től kezdve, Sophia Loren-ig, mindegyikükben egy közös volt: tudatosan használták a nőiességüket, ezzel lehengerelve mindenkit. Magabiztosságuk ereje pedig mindenkit ledöntött a lábukról, akik szembe találták magukat ezekkel a Dívákkal. Férfiak millióinak szívét összetörve hagyták maguk után. Mindig is tudtam, rossz korba születtem, hiszen sok mindenben a régi korok nőideálját tartom példaképnek. Mind kecsességben, titokzatosságban, huncutságban és persze öltözködésben is nagy tanítómestereink lehetnek ezek a nagy nevek. Manapság már elfeledkeznek ezekről a finomságokról, amik ezeket a nőket olyan különlegessé tették. Ahhoz, hogy elvarázsoljunk valakit, elég egy kézmozdulat, egy csípőmozgás, édes nevetés vagy egy tutajos tekintet. Nem kell hozzá kihívó öltözködés, magamutogatás, sem harsány személyiség. Csak tisztán önmagunk és a nőiességünk visszafogottan, suttogva.

Sosem tartottam magamat egy szépségnek, hiszen nálam ezerszer szebb lányok mászkálnak tucatszám az utcákon, de az tagadhatatlan, hogy tini korom óta rendelkezem ezzel a képességemmel. A barátnőim mindig ki voltak akadva, hogy ők voltak magasak, vékonyak, hosszú combokkal, és szőke csillogó hajjal, az utcán mégis engem bámultak meg az emberek. Az anyukám barátnői mindig féltékenyek voltak, amikor anyukám elvitt magával a csajos estékre, és a szórakozóhelyen csak körülöttem legyeskedtek, míg rájuk szűk ruhában, csodás mű cicikkel, és göndörített, friss frizurával rájuk se hederítettek. Azóta, hogy egyre idősebb vagyok, én is egyre többször veszem észre ezeket a kis jeleket, hiszen egyre hangosabbak azok a hangok a hátam mögött, és egyre viccesebb hatásokat tudok produkálni. Miért van ez? Egyrészt mert alapból van bennem egy elegancia, amit az édesanyámtól örököltem, másrészt nem félek önmagam lenni. Sosem álltam be a sorba, mertem különbözni a tömegtől. Saját stílust alakítottam ki, ami nem idomult a modern lazasághoz, inkább a régi korok és a mai divat elemei vegyülnek össze. Tudatában vagyok a nőiességemnek, és egységben vagyok önmagammal. Ezeket megtanulva mindenki saját filmjének főszereplője lehet.

Eliza

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.